Gyertyát gyújtva

Furcsa belegondolni, hogy valaki mindenszentekkor és halottak napján jókedvűen mulatozik, tököket rak ki a háza elé, vidáman jár táncot különböző jelmezekben. Valahogy a magyar lélekhez nem ez tartozik, mégis egyre elterjedtebb, hogy a csendes megemlékezés, temetőben sétálás helyett inkább a jókedv dominál.
Az ember természetesen nem élheti le öröm és vidámság nélkül az életét, ezek nagyon fontosak, de vannak pillanatok, mikor nem a nevetés a helyes. Úgy is mondhatnánk, mindennek megvan a maga helye és ideje. Számunkra, magyar emberek számára ezek a napok nem a jókedvről kell, hogy szóljanak.
Ha napközben nincs is időnk, este mindenképp szánjunk néhány percet arra, hogy visszagondoljunk azokra a szeretteinkre, kik már nincsenek közöttünk. Nem kell szégyellni, ha eközben a gyertyafényben megcsillan egy-egy könnycsepp is arcunkon. Gondoljunk vissza egy picit, milyen volt Velük, hogyan mosolyogtak, s képzeljük el, hogy most éppen mit csinálhatnak. Talán éppen minket néznek, mosolyognak, s jóleső melegség járja át őket, hogy éppen rájuk gondolunk.
Nézzük meg röviden, mi is az a Mindenszentek és a Halottak Napja:
Mindenszentek:
Ezt az ünnepet III. Gergely pápa indította útjára a VIII. században. Célja az volt, hogy a a szentté avatottakról is megemlékezzenek a keresztények, s ezért a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját az egyház szentjeinek is ajánlotta 732-ben.
Estéjét a halottak estéjének is szokták nevezni, sokfelé ilyenkor a megszokottnál hosszabb ideig szólnak a harangok is.
Halottak Napja:
S Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmise-áldoztatokkal emlékezzenek meg. Európa-szerte azonban csak a 12-13. században terjedt el.
----------------
"Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat."
Gribek Dániel
2008-11-01 23:02:15