Ellentétek balladája

November első napján két magyar fiú majdnem életét vesztette, s további fiatalok kerültek kórházba súlyos, vagy kevésbé súlyos sérülésekkel, többeket ok nélkül előállítottak a rendőrök a mai Szlovák Köztársaság területén fekvő Dunaszerdahelyen.

Interjú a kis híján megölt fiú barátjával ITT!

Valószínűleg sokan ismerik F. Villon egyik legnépszerűbb versét, az Ellentétek balladáját. Az eset kapcsán - természetesen nem indulatmentesen - ennek a versnek a sorai cikáznak fejemben, miközben felháborodva, részben elkeseredve állok a DAC-Slovan mérkőzésen történtek előtt.

A vers egyik leglényegesebb sorának a következőt tartom. "Hazám földjén száműzött vagyok." S valóban. Felvidéki testvéreink 1920. június 4-e óta szinte száműzöttként élnek saját földjükön, saját hazájukban. Magyarverések, megaláztatások, jogtiprások tucatjait kell elviselniük nap, mint nap, anélkül, hogy a nagy nyilvánosság erről tudomást szerezne. Vannak persze kirívó esetek, de az elszakított területen élőket a csonkahoni média, és legfőképpen politika sem segíti. Az esetek nagy részéről nem értesül senki...

Vannak persze olyan horderejű ügyek, amik nem kerülhetik el nyilvánosság figyelmét. Ilyen volt a tegnap lejátszott DAC-Slovan mérkőzés.

Már kora délelőtt is komoly atrocitások érték a gúnyhatáron átkelő szurkolókat, érdeklődőket. Többeket letartóztattak, jogtalanul nem engedtek át mai Szlovák Köztársaságba, a Romantikus Erőszak énekesét, Sziva Balázst előállították, s meztelenre vetkőztetve alkalmaztak rajta lelki terrort a tót rendőrök, de a Moby Dick zenekar basszusgitárosát is vegzálták, személyi igazolványát eltűntetve nem engedték át Felvidékre.

Aztán elkezdődött a mérkőzés. A két csapat szurkolótábora egymást hergelte a különböző rigmusokkal, de egyéb nem történt. A hangulat fantasztikus volt, a hazafias érzelmek csak úgy lüktettek mindenki mellkasában.

De egyik pillanatról a másikra, előzmények nélkül a rendőrök betódultak az egyik magyarokkal teli szektorba, s ész nélkül verni kezdték a szurkolókat. A végeredmény két életveszélyes állapotba került fiatalember (az egyik a dunaszerdahelyi Lengyel Krisztián, kit a pozsonyi kórházba vitt a mentőhelikopter, míg a másik egy magyar állampolgár, aki gerincsérüléseket szenvedett, s őt a dunaszerdahelyi kórházban ápolták. Sérülései valószínűleg maradandók!), és több súlyos, vagy könnyebb sérült. Megdöbbentő felvételek bizonyítják mindazt, amit a média elhallgat, vagy ferdítve tálal.

De hát "igazság és hazugság egyre megy", írja Villon is. Ez világosan látszott a tegnapi események kapcsán is. Míg a Magyar Rádió tudósítója is előzmények nélküli támadásról beszélt, addig estére már székdobálásról volt szó, mint a rendőri intézkedés okáról. Megjegyzem, egy olyan szektorban, hol székek sem voltak, csak álló helyek. Persze a média, nem más, mint - ismét Villont idézve - "..aki elhiteti, hogy hattyúk csapata a varjúsereg".

De van itt más is, az igazság-hazugság ellentét kapcsán. Bár a szlovák nemzeti rádió már bemondta, hogy a magyar fiatal a kórházba szállítás közben elhunyt, később ezt mindenki cáfolta, de tényleges hír nincs a fiú állapotáról. Persze, reméljük a legjobbakat.

A lényegen azonban nem változtat mindez. Egy olyan példátlan, soviniszta eset történt meg Felvidéken a szombati napon, amit nem lehet szó nélkül hagyni. De vajon mit fog tenni a mai magyar hatalom?

Eddig hagyták, hogy felvidéki testvéreinket megverjék, eddig tűrték, hogy Szent István királyunkat lelovasbohócozza Jan Slota, eddig nem léptek, hogy az egyébként saját maga által is bevallottan, posztjára alkalmatlan Göncz Kinga külügyminiszterünket kócosnak titulálják, s uszítsák a tótokat a magyarok ellen. Vajon most mit várhatunk ezektől?

Reméljük a legjobbakat, de remélni a lehetetlent, a reménytelent, megint az ellentétek balladájába való sor. Villon ezt éppen kifelejtette verséből.

Az eset azonban nem elfelejthető, nem intézhetjük el egy kézlegyintéssel.

Megint egy sor jut eszembe az említett versből. "Tűzben égek, s mégis vacogok"! S valóban. A düh, és az elkeseredettség lángja ég bennem, s mindeközben az idegességtől vacogok, remegek! Gyönyörű ellentét, mintha csak azt írnánk le, Magyarország - Szlovákia, vagy DAC-Slovan.

Ugyanígy tűzben égett az a mintegy ezer ember, aki tegnap este tiltakozásul megjelent a szlovák nagykövetség előtt, s elégette a tót állam zászlaját. Ok nélkül? Bárki megkövezhet érte, de én nem így érzem.

Az, ami november elsején Dunaszerdahelyen történt, nem elfelejthető, nem intézhetjük el egy kézlegyintéssel! Ezt sokan tudják is, s hétfőn a HVIM, szerdán pedig a Jobbik hívta ki a nagykövetség elé azokat, akik nyíltan ki szeretnék fejezni ellenszenvüket a magyargyűlölettel, a magyarverésekkel és a szombati mérkőzésen történtekkel szemben.

Sajnos a mérkőzés végeredménye 0:4 lett, de a dunaszerdahelyi csapat menetélésében reméljük ez csak egy kis megtorpanás lesz, a sérültek is felépülnek, s nem hagyjuk annyiban mindezt.

"Úr vagyok, s nem véd jog, sem fegyverek", olvasható a Villon-versben. Magyar vagyok, s nem véd jog, sem fegyverek...

"Várom senkitől örökségemet,
befogad, és kitaszít a világ!"

A mérkőzésen történtekről bővebben, videókkal, képekkel, az IDE kattintva olvashat!