Példaképeink I. - Deák Ferenc

Eltűnt sportemberek, letűnt csapatok, elfeledett sportágak, keresgélés a dicső múltban és a keserves jelenben. Kutakodjunk, milyen az élet a kiesőzónában! Ki emlékszik még Deák Ferencre, az évszázad gólkirályára, aki Puskás és Bozsik kortársa volt?

Deák Ferenc. Vagyis Bamba. Jól csengő név, fájdalom, ritkán emlegetik. Holott kevés olyan futballistája volt hazánknak, mint ő. Ha valakinek, hát a 20. századi Magyarország, sőt a 20. századi Európa egyik legjobb középcsatárának illene minden sporttelepen szobrot állítani, de nem, a családtagokon kívül igen kevesen tesznek azért, hogy ne csak – a minden tiszteletet és elismerést megérdemlő – Puskás Ferenc vagy éppen Bozsik József nevére emlékezzen méltóképpen az utókor. Tíz évvel Deák Ferenc halála után e helyütt igyekszünk pótolni valamit a „lemaradásból”.

Deák Ferenc a IX. kerületben, a Viola utcában jött világra (1922. január 16-án), nem véletlen, hogy erősítette a ferencvárosi zöld-, illetve az újpesti lila-fehéreket is. Más kérdés, hogy önszántából aligha igazolt volna a Dózsához, ám pályafutása eme szakaszáról majd akkor ejtsünk szót, ha az időrendi sorrendet betartva, eljutunk odáig.

Péklegényből kapus
Ne is a focival indítsunk. Hanem azzal, hogy a szegény családba születő legénynek már akkor munkába kellett állnia, amikor még be sem fejezte az iskolát. Az édesanyjának és az édesapjának, továbbá a hat testvérének kissé szűkös otthonához közeli pékségbe szegődött el inasnak – szó szerint kenyérkereset után nézett. Hogy ezután Deákéknál mindig került friss zsömle az asztalra, az csak az egyik előnye volt a „munkahelyének”, a másik az volt, hogy az üzlet igen közel volt a Szentlőrinci AC pályájához.

Mondhatjuk úgy is, hogy csupán egy ugrás volt a SZAC, és 13 esztendősen már a zsebében lapult élete első igazolása. A tagsági könyvben nem kellett feltüntetni a posztját, ám itt feltétlenül rögzítsük: Deák Ferenc kapusként kezdte. Már a gólvonal előtt állva is szédületes teljesítményt nyújtott: 14 évesen úgy fejbe találta a labda (a legenda szerint Bozsik bátyja lövése után), hogy elvesztette az eszméletét. Szüleinek ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy az asztalra csapjanak: Feri, nem futballozhatsz tovább!

Hatvanhat gól a megdönthetetlen rekord
Hogy ezen a ponton nem ér véget a cikk, bizonyos Berkessy Elemérnek köszönhető. Egy tehetségkutatón tűnt fel neki, hogy hősünknek van érzéke a labdarúgáshoz: a jelentkezőket a kapu mögül irigykedve figyelő „száműzött” akkora erővel és olyan pontosan lövöldözte vissza a labdát, hogy őt szúrta ki elsőként. A neheze eztán következett: Berkessynek meg kell győznie az aggódó szülőket, hogy az ő Ferikéjüknek vissza kell térnie a pályára. Végül egy mondattal sikerült: „Mostantól nem a fiuk feje lesz veszélyben, hanem az ellenfél kapuja, merthogy Feriből középcsatárt faragunk.” Hogy ígéretét betartotta, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Deák Ferenc 2000-nél is több gólig jutott pályafutása alatt.

Szentlőrincen kis híján Szent Ferenc lett. Az első csapatban egy NB III-as mérkőzésen hat góllal debütált, az NB II-ben már 108 góllal zárt, hogy aztán az élvonalban is első osztályú produkcióval rukkoljon elő: az 1945–1946-os bajnokságban 66-szor volt eredményes. Országos csúcs volt ez, ma is az, mi több, Európa-rekordot ért és ér. Következő szezonja nem sikerült ilyen jól, „csak” 48 gólig jutott. Manapság találunk olyan csapatot, nem is egyet, az NB I-ben, amely egy év alatt nem szerez ennyi gólt…

Góllal törlesztette a házát
Deák Ferenc eztán igazolt a Ferencvárosba. Nem fillérekért: kétemeletes házat kapott a klubtól. Jobban mondva, a szurkolóktól, tudniillik a Nefelejcs utcai ingatlanért fizetendő összeg nagy részét ők dobták össze, annyira akarták, hogy a támadó zöld-fehér szerelést öltsön. Esztendőre rá a drukkerek elégedetten dörzsölték a tenyerüket: az új szerzemény 59 góllal járult hozzá a Fradi bajnoki címéhez. Még első góljainak egyikét rúgta (a MATEOSZ kapuját őrző Grosics Gyula eszén járt túl), amikor az egyik fradista így kommentálta az esetet: „Ferikém, a ház néhány ablakának az árát ezzel máris kiegyenlítetted.” A történethez hozzátartozik, hogy egy év múlva az államosítás áldozata lett a Deák-lak.

„Bamba” sosem csinált pénzkérdést a futballból, egyebek mellett ezért sem fogadta el a Torino 150 ezer dolláros ajánlatát. Hogy mekkora szerencséje volt a Magyarországhoz ízig-vérig ragaszkodó középcsatárnak: nem sokkal később lezuhant az olasz csapatot szállító repülőgép…

Majdnem börtönbe vitte a Fradi-induló
A Dózsába viszont kénytelen volt átmenni. Tulajdonképpen magának köszönheti: 1950-ben az akkortájt betiltott Fradi-indulót dalolta az ÉDOSZ siófoki üdülőjében, s ez hamarjában kiváltotta két belügyes nemtetszését. Előbb figyelmeztették, hogy vessen véget a nótázásnak, majd – miután kérésük nem talált meghallgatásra – felszólították, hogy kövesse őket. Deák Ferenc elindult, hogy aztán a pultnál megtorpanjon. Kért két fröccsöt, de nem magának: „kísérőit” nyakon öntötte, s hogy a bajt tetézze, mindkettőnek kiosztott egy nagy taslit. Napok múltán a következő felszólítást szegezte neki Csáki Sándor, a Belügyminisztérium sajtófőnöke, a Dózsa egyik vezetője: „Döntse el, Deák, hogy börtönbe akar menni, vagy Újpestre!”

Ha azzal folytatjuk, hogy élvonalbeli karrierjét a Megyeri úton fejezte be, ugye, nem kell felidézni, mit felelt. Becsületére váljon, hogy lila-fehér dresszben is megtette a magáét, ha nem is szentlőrinci vagy ferencvárosi tempóban, de lövöldözte a gólokat. Közben a saját kapuja előtt is remekelt: az 1952-es Csepel–Dózsán a megsérülő Henni Géza helyére beugorva hárította Keszthelyi büntetőjét. Hiába, aki egyszer kapusként kezdte…

Sebes Gusztáv politikailag megbízhatatlannak tartotta
A sors kegyetlensége, hogy mindössze hússzor szerepelt a válogatottban. A pletykák szerint ezen a téren csak azért nem vitte többre, mert Sebes Gusztáv politikailag megbízhatatlannak tartotta, a nemzeti együttes edzőjét az sem győzte meg, hogy Deák 29 góllal hálálta meg a ritka bizalmat.

Hogy Deák Ferencről, a „haza középcsatáráról” mit érdemes még tudni? Felesége, Iluska szerint azt, hogy mindig segített másoknak („bezzeg ő magára maradt betegsége idején”), hogy imádta a nyers májat, no meg azt, hogy 1997-ben Münchenben átvehette az évszázad európai gólkirályát megillető trófeát. „Ha látta volna a Papa arcát azon a gálán, istenem, de boldog volt” – sóhajt fel az özvegy, miközben behunyja szemét. Jó neki: tizenegy év elteltével is előtte van az a mosoly.