"A legszebb emlékeim a Goldballról szólnak" - Interjú Rábl Jánossal
Szerencsére a Goldball '94 FC nincs szűkében tehetséges focistáknak, kik itt kezdték meg pályafutásukat, s azóta sokra vitték. Ilyen Rábl Janó is, ki a klub alapításától kezdve rúgta a labdát a ’89-es korosztályú csapatban, majd futsalozni kezdett, s vasárnap a felnőtt válogatottal utazik Oroszországba.
Gribek Dániel: Hogyan jutottál a Goldballtól a futsalig?
Rábl János: Igazából Wachutka Zoltán invitálására kezdtem el futsalozni a Kanárik csapatában, hiszen minden első osztályú csapatnak kellett egy U21-es keretet csinálnia. 2005-2006 környékén kezdtem ott futsalozni, és az első idényben rögtön másodikak lettünk. Ez akkoriban nagyon nagy dolog volt.
G. D.: Most már ha jól tudom, nem a Kanáriknál játszol.
R. J.: Így van, átigazoltam az Aramishoz, mert itt több az edzéslehetőség, jobbak a körülmények.
G. D.: Tagja vagy a magyar futsal válogatottnak is.
R. J.: Igen, éppen most fogok vasárnap Ekaterinburgba utazni a felnőtt válogatottal.
G. D.: Mit vársz a mérkőzéstől?
R. J.: Remélem, kapok játéklehetőséget a meccs során, de ha nem, akkor sem leszek csalódott, hisz már az is komoly dolog, hogy a keretben ott lehetek. Ezen kívül remélem, hogy helyt állunk Oroszországban.
G. D.: A Goldballban természetesen nem futsallal kezdtél, így van összehasonlítási alapod. Mi a különbség a nagypályás foci, és a futsal között. Itt természetesen nem a szabályokra gondolok, nem arra, hogy teremben játszák, hanem amit te komoly különbségnek érzel belül.
R. J.: Igazából sokkal kevesebb az idő az átvételektől kezdve a passzolásokig, így például míg nagy pályán első sorban belsővel veszik át a labdát, addig itt talppal történik ez, hogy egyből időt nyerhessünk. Gyorsabb, dinamikusabb a játék, egy játékos például csak négy-öt percig tud fent lenni a pályán.
G. D.: Mennyire volt számodra nehéz átszokni nagy pályáról a teremre?
R. J.: Úgy érzem, nekem nem okozott ez nehézséget.
G. D.: Visszatérve egy kicsit a Goldballhoz, hogyan emlékszel azokra az időkre, mikor ott játszottál?
R. J.: A legszebb emlékeim a Goldballról szólnak, nagyon szép éveket töltöttem el ott csapattársaimmal, s szerencsére elég sok sikerben is volt részünk.
G. D.: Pontosan mikor fociztál a Goldballban?
R. J.: 1994-től, a Goldball alapításától kezdve azt hiszem talán 2003-ig, amikor szétvált a ’89-es csapat.
G. D.: Végül pedig mit üzensz a mosatni ifjaknak, akik a Goldballban fociznak?
R. J.: Minél többet focizzanak, eddzenek, és legyen kitartásuk, mert ez a legfontosabb ebben a sportban, s természetesen sok sikert kívánok nekik.
Gribek Dániel
2009-02-07 12:49:58
