Goldball, Svájc, Ciprus - Interjú Kovács Dániellel
Nálunk játszottak sorozatunkban egy újabb nagyszerű, a Goldballnál nevelkedett játékost mutatunk be. Kovács Dániel a kezdetek kezdetén lépett be a klubba, azóta Svájcban focizik, a Basel és a St. Gallen csapatában is megfordult, most pedig a ciprusi első osztályba készül. A napokban az érettségije miatt Magyarországon tartózkodik, így volt alkalmunk készíteni egy interjút vele.
Gribek Dániel: Hogyan kezdtél el focizni, hogyan kerültél a Goldbalhoz?
Kovács Dániel: Édesapám futballozott, és amikor ’94-ben megalakult a Goldball, ő benne volt az edzői keretben. Én ’90-es születésű vagyok, és részt vettem az alakuláskor a felvételin, s onnantól fogva goldballos voltam
G.D.: Hogyan emlékszel vissza goldballos éveidre?
K.D.: Azt tett ki mindent! Nagyszerű volt, megismerkedtem a futballal, barátokat szereztem, elvégre közel 10 évig voltam a klubnál. Az alapokat ott sajátítottam el. Mindent, mindent az jelentett.
G.D.: A Goldball után az MTK-hoz kerültél. Onnan hogy jutottál ki Svájcba, ahol most focizol?
K.D.: Felvettük a kapcsolatot egy svájci menedzserrel, aki magyar származású, de kint él, és két-három hónap elteltével mondta, hogy lehetne kimenni próbajátékra, mert ballábas játékost keresnek a Basel csapatába. Kimentem három napra, majd a három nap után kérték, maradjak még egy hetet. Tulajdonképpen az a hét már csak arra szolgált, hogy kiderüljön, hogyan tudok beilleszkedni, és hogy megbeszéljük a részleteket, majd utána mondták, hogy kellek nekik, és maradjak mindenképpen.
G.D.: Svájcban hogyan alakult és alakul a pályafutásod? Ha jól tudom, éppen csapatot váltasz.
K.D.: Először az U 18-ban szerepeltem, ott egy évet játszottam a Baselnél, utána kölcsönadtak a St. Gallen-be a junior, U21-es csapathoz, ott szintén egy évet játszottam. Most pedig aláírtam egy szerződést egy ciprusi NB I-es, profi csapathoz.
G.D.: Ha jól tudom, akkor most éppen itthon vagy, és érettségizel.
K.D.: Igen, így van. Hazajöttem, bár még tart a szezon, hátra van még három mérkőzésünk, de sikerült megbeszélni a vezetőkkel, hisz fontos az iskola is.
G.D.: Ki van veled kint Svájcban?
K.D.: Egyedül vagyok.
G.D.: Ez mennyire nehéz? Hogy tudod megoldani, hogyan szoktál hozzá, hogy egyedül vagy egy idegen országban?
K.D.: Az első két-három hónap volt igazán nehéz. Az iskolában is németet tanultam, ott is német nyelvterületre kerültem, de teljesen más, amikor kimegy az ember, és meg kell szólalnia, beszélgetni kell. Szóval tényleg az első két-három hónap volt az, ami nagyon nehéz volt, család és barátok nélkül, a nyelvet sem igazán tudtam. Aztán lettek kint is barátaim, beilleszkedtem.
G.D.: Milyennek érzed a játéktudásod, illetve hogyan értékelnek az edzőid?
K.D.: Igazából a Baselnél szinte minden meccsen játszottam, kezdőember voltam a csapatban. A St. Gallen-ben ugyanúgy, mindenképp meg akartak tartani, nem igazán akartak kölcsönadni. Igazából a Baselből is azért jöttem el, mert többet szerettem volna játszani Az U 21-ben ez már nehezebb lett volna, de úgy érzem, oda is bekerültem volna játéktudásom alapján. De nyilván egy magyar közegből kikerülve minden teljesen más. A kinti foci sokkal erősebb. De beilleszkedtem, és úgy gondolom, eddig jól teljesítettem.
G.D.: Milyen poszton játszol?
K.D.: Középpályás vagyok. Vagy irányító, vagy bal szélső, de inkább támadó jelleggel.
G.D.: Milyen terveid vannak a jövőben, akár hosszú, akár rövidtávon?
K.D.: Most, hogy elkerültem a ciprusi első osztályba, mindenképp az a tervem, hogy kezdő alapember legyek, megerősödjek, felvegyem a ritmust, amíg nem jön egy még jobb csapat. Tehát csak előre.
G.D.: Mit üzennél a mostani goldballos fiataloknak, gyerekeknek?
K.D.: Azt, hogy becsüljék meg ezeket az éveket, mert ezek a legjobbak. Gond nélkül futballozhatnak, és tényleg csak a sportnak kell érni.
A Goldball ’94 FC sok sikert kíván a fiatal focista pályafutásához, valamint természetesen az érettségihez is!
goldball.hu - Gribek Dániel
2009-05-07 12:22:29
